2011. április 11., hétfő

Az első Aquamarinom

Aquamarin


Görög eredetű szó, jelentése a tenger szine, a legszebb databok tengerkékek. Ha nem ilyen szép követ találunk kis hevitéssel lehet a szinét manipulálni, a legtöbb kék aquamarin kezelt, ezt jobb esetben fel is tüntetik.

A mult hétvégén előkerült a fiókból 2db, még 2007 ben Münchenben a nagy börzén vásárolt aquamarin kristály, elvágtam őket, az egyik tiszta darabot ragasztottam fel csiszolásra.






A művelet a hagyományos, annyi kitérővel, hogy  a pavilon kialakitásához a 320-as gyémánt lapot is használatba vettem, mivel sok volt  a fölösleg, nem volt előre leformázva mint az előző kvarcok amiket igy sikerült vásárolni.

A pavilon megkapta a fő és rundisz fazettákat, a 320-as lap után 1200-as acél lap, majd az 1200-as Nu Bond lap és cerium oxid polirozáshoz. Az aquamarin is 7-es keménységű, viszont a fénytörési mutatója magasabb mint a kvarcoké, a csiszolásánál a kritikus szögre kell figyelni de a  kvarchoz méretezett csiszolási szögek használhatók hozzá.







A poliruzás gyorsan ment, a fehér cerium oxid nagyon gyorsan fényez és tükör fényes felületet hagy maga után.







Átragasztás után a korona következett, itt már a 600-as lapot használtam nagyoláshoz, nem kelett annyi anyagot lecsiszolni, az utómunkálat is könyebb a 600-as lap után, nem hagy olyan mély karcokat.


A corona is megkapta a fazettákat, gyorsan meg lehetett csiszolni a pici lapokt, maga a kő sem volt vagy, a kész darab egy 5mm-es hatszög lett.


Mikor elkészült a kő és kivettema  tisztitó léből , megtörölgettem, utánna láttam, hogy mekkora külömbség van egy kvarc és egy aquamarin között,  a fénytörési mutatója ugyan nem sokkal nagyobb, 1,56  a kvarcé 1,54  de már ez a kis külömbség is szembetűnő.
Sajnos a képek nem adják vissza amit élőben látok a kőben, eddig több ezer achátot és jópár ásványt lefotóztam , de  a drágakőfotózás az egyik legnehezebb dolog. Figyelni kell a lapok becsillanására, a fényvisszaverődés látthatóságára, a lapok, élek tisztaságára, makro fotózásnál ahol néha csak egy cemtiméterre van a lencse a kőtől minden kis szennyeződés, újlenyomat meglátszika  felületeken. Ki kell kisérletezni a kellő megvilágitást is a jó eredmény eléréséhez.


2011. április 1., péntek

Legutóbbi csiszolat

Egy Ametiszt

A napokban volt egy kis időm és újra a csiszológép közelébe kerültem, gyorsan felragasztottam egy ametisztet a pálcára. A csiszolás végén mikor kivettema  tisztító folyadékból láttam meg  akő szinét, az eddigi legszebb árnyalatú ametisztem, sajnos  aképek nem adják vissza a szint teljes valójában, ez a második digitális gépem ami nem szereti a lila szineket.


Kerestem hozzá egy megfelelő diagramot és nekiláttam a csiszoláshoz.

A módszer az eddig bevált 1200-as acél lapon formára  csiszolás, utána az 1200-as Nu Bond speciális kötésű lap  ami már előpolírozza a lapokat,  ezután már csak a polírozás marad.


A polírozáshoz Cérium Oxiddal bevont vékony film lapot használok, maga a film egy erősebb neylon anyag, hasonlít a nyers fotófilmhez tulajdonságait nézve. Elég erős ahhoz, hogy ne szakadjon el de még hajlékony is.  A lapon lévő rózsaszín Cérium egy kicsit gyenge a szépen polírozott felületekhez, dolgozik ugyan, de nem ad elég fényt ezért  polírozás közben fehér színű Cérium Oxidot teszek a lapra, ez sokkal gyorsabban fényez és  erősebb fényt is ad a fazettáknak.


Először a kő élét ( övét) csiszoltam, ez adja meg a kő méretét is, utána a pavilont csináltam  meg, ahány csiszoló annyi szokás, van aki a koronával kezdi és van aki a pavilonnal, én is ebbe a  csoportba tartozom. A csiszolás szempontjából mindegy, az átragasztás könnyebb szerintem, ha egy kúpos felületet ragasztunk egy homorú pálcára, így az egymásba csúszó formák megadják a helyes irányt.


A pavilon fő lapjai  43 fokos szögben vannak megcsiszolva, ez átlagosan használható a kvarc változatokhoz, ettől lefelé 41,5 fok a legkisebb szög ami a kvarcokhoz még használható, ez a kritikus szög. Ez alatt a fény már nem verődik vissza a lapokról, hanem áthalad azokon. A mellék lapok 40 fokosak.

Fölfelé még lehet a szögeket variálni, lehet akár 45 fok is de ha túl magas értéket állitunk be az már ugyancsak kedvezőtlenül hat a kőre.


Átragasztás után a korona következett, lépcsős csiszolást kapott, ezt használják többnyire a smaragdokhoz is, a lapok csiszolása és fényezése nagyon gyorsan ment mivel kis méretekről van szó. 

A tábla, ami a legnagyobb fazetta  a kövön a végére maradt, csiszolása és polírozása már közel sem olyan gyors, mint a kis lapoké, de a fehér Cérium itt is sokat segített.


A kő végleges mérete 9,5x7,7mm , karátban nem mértem le, a mérlegem nem hajlandó működni, kb. 2- 2,5  karát lehet  a méret szerint.



Ha szeretnéd ezt a követ írj egy E-mailt  a hungarianachat@gmail.com cimre.






2011. január 30., vasárnap

FAZETTÁZÁS

Lassan eljött az idő, hogy egy új korszakot nyissak az életemben és a csiszolásban.

Az elmúlt két évben nagyon sokat dolgoztam egy fazettázó gép elkészítésén, ugye Magyarországon ilyen géphez sem egyszerű hozzájutni, nem is dolgozik ilyen gépen sok ember, talán 10-15 emberről beszélhetünk. A gépek szinte mindegyike külföldről származik, áruk elég borsos.

Az eltelt több mint 10 év alatt több gépet terveztem és építettem meg, 90%-uk ma is dolgozik, de voltak prototípusok és csak kipróbált és szétszedett gépeim is.

A fazettázás gondolata 3 éve fészkelte bele magát az agyamba, már nem tudom mi volt a pontos ok amiért ezen kezdtem el gondolkozni, talán az egyre többször szemem elé kerülő drágakövek, ékszerek vagy új emberek megismerése.

Az internet is nagy segítség és ötletadó, szinte az összes létező géptípust megnéztem és ezek alapján terveztem meg az én gépemet, aminek alkatrészeit egy barátom számítógép vezérelt marógépen legyártott, a többit különböző lakatos műhelyek készítették el a rajzaim alapján.

Az első fazettázó fej valamikor 2009 tavaszán készült el  de ez még csak a gép lelke volt, a többi hozzá való eszközt és alkatrészt a nyár folyamán szedtem össze és a nyár végére elkészült a komplett gép és a másik 4db fazattázó fej. Miért +4? Ha egyet  készíttetek el akkor is ugyanannyi tervező és programozó munka van vele mint ha 5db készül, és a lakatos műhelyek is jobban szeretik ha sorozatban gyárthatnak valamit mint egyesével, és persze az eladás ötlete is vezérelt, ha a prototípus beválik a többi darabot el lehet adni, akkor már volt egy-két ember akit érdekelt volna ilyen gép.

A nyár végén elkezdtem csiszolni, akkor még mit sem tudva a fazettázás szabályairól, kritikus szögekről, ásványok tulajdonságairól, végülis az alapok lerakásáról volt szó. Az első darabok között volt kvarc, rutilkvarc, üveg, ametiszt, füstkvarc.

Már az elején szembesültem néhány eddig nem tapasztalt problémával, ami a sík vagy gömb csiszolásnál sosem jelentkezett. A fő nehézségek közé tartozott pl. a tökéletes polírozás. Mivel 99%-ban átlátszó ásványokat csiszolunk, minden kis karc szembetűnik, amik mondjuk egy sötétebb és átlátszatlan darabon nem mutatkoznak meg.
Próbálkoztam plexi lapon polírozni, de nálam nem működött, filc lapon, de ez sem vált be, a vékony bőr lap működött, de minden élt lenyalt, így a csiszolatok nem mutattak valami jól.

Próbáltam a csiszoló ismerőseimtől tanácsokat kérni, de mint sok minden más ez is hétpecsétes titok.

Az ősszel elköltöztünk kis országunkból, kipróbálva szerencséket máshol is.
A gépem fő elemei eljöttek velem de mire újra össze tudtam rakni a berendezést egy év eltelt, volt közben mit csinálni de egyre jobban hiányzott már a munka vele.

Az eltelt időben viszont sokat foglalkoztam a csiszolás elméleti dolgaival, rengeteg külföldi oldalt elolvastam, fórumokat böngésztem és megértettem mit jelentenek a különböző adatok egy-egy csiszolási diagramon.

Ezzel a tudással teljesen más szemmel nézek a kövekre, ha látok egy távol keleten tömegével csiszolt darabot tudom, h mik a hibáik, mire nem figyelnek oda a csiszolók. Az ilyen műhelyek nem a kőhöz való legtöbb fényt visszaverő csiszolási szögeket veszik alapul hanem, hogy az adott kőből a lehető legnagyobbat tudják kihozni.

Sajnos ez „megöli” a követ, a kő sokszor „vak” a fény visszaverődés nélkül áthalad rajta mint egy üveglapon.



Mi alapján csiszolunk:

Minden ásványnak megvan a hozzá tartozó fénytörés mutató, ez mérhető adat, de az interneten vagy a témába vágó könyvekben elérhető.
Ezekhez a törésmutatókhoz még hozzávesszük a kő kritikus szögértékét, ami azt jelenti, ha ennél a szögnél kisebb szögben csiszoljuk meg a követ, akkor a fény nem tükröződik vissza.


Ehhez a törésmutatóhoz kell beállítani a csiszolás szögeit, ha rosszul választjuk meg ezeket a szögeket a végeredmény nem lesz jó.

Manapság be tudunk szerezni kész diagramokat, amik mindent adatot, megadnak ahhoz, hogy egy ásványt meg tudjuk csiszolni, csak ki kell választani az ásvány típusát, kvarc vagy épp topáz, megnézzük a törésmutatót, 1,540 vagy 1,610, kiválasztjuk a kő formáját, ovális, kör vagy épp csepp és már kezdhetjük is a munkát.


Első lépésben felragasztjuk a követ az úgynevezett „pálcára” ami acél, alumínium vagy réz lehet. Ez a pálca megy bele a csiszoló fejbe. A ragasztáshoz használhatunk hőre lágyuló speciális „wax”-ot , pillanat ragasztót vagy műgyantát, a döntés a mi kezünkben van. Legtöbb esetben wax –ot használunk, könnyű használni és bármikor meg lehet puhítani, ha épp nem sikerült pontosan a ragasztás. A pillanatragasztó jól jön, ha hőre érzékeny ásvánnyal dolgozunk, mint pl. az opál vagy az apatit.

Tehát miután rögzítettük a pálcát a csiszoló fejbe a gép tengelyére feltesszük a nagyoló csiszoló lapot, én 320-as szemcsenagyságot használok erre a célra, ez még viszonylag gyorsan csiszol és nem hagy nagy karcokat a felületen.






Beállítjuk a kezdő szöget t a fejen, ez 90 fok, a fej párhuzamos a csiszoló koronggal, így adjuk meg a kő formáját. Ugyancsak beállítjuk a fej magasságát úgy, hogy a kő érintse a csiszoló lapot. Felemeljük a követ a lapról, bekapcsoljuk a motort, megnyitjuk a hűtővizet és a lapra engedjük a csiszolatot. A lapon nem egy helyen csiszolunk, a követ oda-vissza mozgatjuk a lapon, ahogy a fej elfordul az „oszlop”-on.

Csiszolás közben a finomállítóval egyre lentebb engedjük a követ addig, míg a kívánt méretet el nem érjük. Ekkor az osztókeréken annyit forgatunk amennyi a következő laphoz kell, ez az adat is rajta van a csiszoló diagramon.


Egymás után megcsiszolunk minden oldalt, ezek száma lehet 3, 4, 5 de akár 96 is.







Következő lépésben ez első szögértéket állítjuk be a fejen a diagram utasításai szerint. Ugyancsak a laphoz állítjuk a fej magasságát, motor bekapcsol és  elkezdünk csiszolni.






Mire minden lapot megcsiszolunk egy sokszögű kúpot kapunk, amik egy pontban végződnek.







Ilyenkor kicseréljük a csiszoló lapot , nálam az 1200-as finomságú következik, de előtte használhatunk 600-as is, mindig hagyva elég anyagot a következő korongnak, mindegyik lecsiszol egy kicsit  a kőből, ezért ha a 600-assal pontosan becsiszolunk minden lapot az 1200-as már túl fogja csiszolni a lapokat!

Sóval, az 1200-as lappal érdemes pontosra csiszolni a lapokat, ilyenkor a lapok sarkai pontban találkoznak nem pedig vonalban. A következő lépés az előpolírozás, erre is több lehetőségünk van, 3000-es gyémántlap, speciális kötésű gyémántlap, gyémántpaszta különböző fém vagy kompozit lapokon.

Nekem egy speciális kötésű lapom van, amin az 1200-as szemcse úgy csiszol mint egy 3000-es sima kötésű lap.







Ha ezzel is megvagyunk, jöhet a polírozás. Persze erre is létezik több lehetőség, hagyományos polírozó por valamilyen lapon (plexi, cink, ón-ólom ötvözet…) gyémántpaszta hasonló lapokon, speciális laminált műanyag lapok, amikben benne van a polírozó por.

Ez után át kell ragasztani a csiszolatot egy másik pálcára, hogy a másik oldalt is meg tudjuk csiszolni, ehhez átragasztó sablont használunk, ami mindkét pálcát megtartja, úgy, hogy azok egy tengely körül forognak.

Az átragasztás utána csiszolás menete ugyanaz, mint a fent leírtaké.


Ha minden lapot felpolíroztunk a waxot megmelegítve egy csipesszel óvatosan levesszük a követ a pálcáról és denaturált szeszbe tesszük, ez ugyanis oldja a kövön maradt waxot. Kicsit ázni hagyjuk, addig letakarítjuk a gépet, a korongokat megtöröljük, soka ne rakjuk el vizesen,  hajlamosak berozsdásodni!

A wax leázása után a követ papír törlővel szárazra töröljük és már csodálhatjuk is az elkészült darabot!
Minden művelet alkalmával egyre finomabb felületet kapunk, ha jól és jó eszközökkel dolgozunk a végén egy ragyogó csiszolatunk lesz!


A formázás alakalmával kalibráljuk a kő méretét is, manapság szabvány méretek szerint kaphatunk különböző foglalatokat, így nem kell ékszerészhez vinni a darabunkat ha épp be akarjuk foglalni és kedveskedni vele valamelyik szerettünknek.