2010. október 22., péntek

Marokkő készités

Sok ember szereti a marokköveket, van aki kézben morzsolgatja, van aki zsebben hordja , sokak kulcstartóján lóg  egy-egy felragasztott darab.

Hogy is készülnek ezek az apró szépen csiszolt de mégis formátlan kövek?

Két gazdaságos csiszolási módszert használunk,  egyik a forgó dob a másika  vibrációs dob.

Forggó dob:



A gép használata egyszerű, a dobot le tudjuk venni a gépről amiben 2 párhuzamos tengely található, az egyik tengelyt kis villanymotor hajtja, ez  a tengely forgatja a dobot lassan körbe körbe.

A dob teteje leszerelhető egy csavar segitségével, igy a belsejébe könnyen bele tudjuk tenni a csiszolni való ásványokat. Kell bele vizet és csiszolóport is tennünk, a kövek nem fogják egymást lekoptatni belátható időn belül, errea célra kell a  csiszolópor.

Ha jó eredményt szeretnénk ezzel a  géppel elérni akkor mindenképp le kell formázni az ásványokat csiszolás előtt, e nélkül hónapokig mehet a  gép eredmény nélkül.

Ez a kis gép inkább ékszernek való kövek készitésére alkalmas, nagyobb méretű és nagy menyiségű követ nem tudunk benne késziteni. Ilyen célra  nagy dobokat használnak , egy egy ilyen nagy dob akár 50-100 kiló követ is be tud fogadni,  vegyes méretben, igy lehet gazdaságoasan üzemeltetni a gyártást.

A csiszolás során 3-5 különböző finomságú csiszolóport  kell használnunk , minnél finomabba  csiszolópor annál rövidebb ideig kell vele csiszolni.

A polirozás   viszont ugyancsak sok időt igényel.

A kis  , házi használatú gépből készül egy illetve 2 dobbal szerelt kivitel, ha sokat akarunk csiszolni akkor 4 dobbra van szükségünk, igy hetente kaponk kész darabokat.



A második géptipus a vibrációs csiszoló:


Ez a  géptipus sokkal agreszivabban csiszol, a gép motorján lévő excentrikusan felszerelt  fémrúd által keltett vibráció rázza a köveket, amik ennek a  vibrációnak köszönhetően a dobban körbe forognak és a dob oldalvonala mentén is vándorolnak, közben egymáshoz verődve a csiszolópor segitségével koptatják egymást.

A dobba 3-5kg ásvány fér egyszere, ez alapjában véve 4x-5x több mint a forgó dobcsiszoló kapacitása.

Ehhez mérten csiszolóporból is több kell, ami hamarabb is kopik, mig a forgó dobban hetente cserélünk port ebben a gépben naponta kell, viszont ez a   gép nem igényli az előformázást, elég ha a törött darabokat beletesszük, vegyes méretben, a fél cm-estől a 3-4cm es méretig.

A csiszolás és polirozás általában 2 hetet vesz igénybe ( kvarc esetén), ezt azt jelenti, hogy egy géppel 2 hetente  3-4kg marokkövet tudunk késziteni.

















2010. október 15., péntek

GÖMB CSISZOLÁS

Egy újabb érdekes dolog, nem a megszokott síkok, egy szabályos gömb!

Az ásványbörzéken szinte minden második árusnál látunk gömböket, golyókat, ez két kölönböző dolog, a gömb egy szabályos test míg a golyó  nem szabályos, felülete hullámos is lehet.

Én gömböt csiszolok, az eljárás nem is enged meg mást. Sok országban ahol a gépek munkáját még emberek végzik készülnek a golyók, Pl. Marokkóban lehet ilyet látni a márvány bányák környékén ahol szinte minden mértani formát kézzel készitenek.

Kis országunkban néhányan vagyunk csak akik belevágtak ebbe a csiszolási formába, úgy ahogy a többi csizolási formához, ehhez is speciális dolgokra van szükségünk.

Mik is ezek?   Vágógép amin egy vastagabb korong van, én 230mm átm. és 2,2mm vastag korongot használok erre a célra, a korongnak sokszor 10cm.nél nagyobb követ is el kell vágnia, itt nem jó ha a korong elhajlik.  A vágó gépen kell lennie egy vezető sínnek ami segit párhuzamos  oldalakat vágni, ez a  gömb csiszolás egyik titka, a pontos vágás.

 Meg kell határozni, hogy mekkora méretű gönböt szeretnénk csiszolni, ahhoz kell méretezni a  csiszoló szerszámokat. Ezek a  szerszámok hengeres testek amik kölömböző méretűek, egy-egy gömb mérethez 3-6 ilyen szerszám kell. Kell hozájuk egy olan csiszoló gép aminek a  tengelye függőlegesen áll, erre tesszük fel  a  csiszoló szerszámokat "csészéket".

Szükségünk van Silicium Carbid csiszolóporokra, 3-4 különböző  finomság a minimum és kell polirozó por is.

Vágás:

Elősször válasszuk ki a megfelelő nyersanyagot, ennek a  mérete akár többszöröse is lehet a  kész gömbnek, sok a hulladék a vágás után de ha ékszereket is csiszolunk akkor erre a célra félre tudjuk tenni a leeső darabokat.

Én 4cm átm. gömbök csiszolására rendezkedtem be, ehhez nem kell nagy nyersanyag és csiszolni is egyszerűbb.





                                                                                                                                                                                   Szóval egy 4cm-es gömbhöz egy 4,2cm-es kockára van szükségünk.Vágjunk egy kezdő lapot a nyers darabból, úgy, hogy a lappal párhuzamosan a kő másik felén még legyen  elég anyag.





Ezután a lappal párhuzamos vágás következik aztuán a többi lap vágása, figyelve, hogy  a lapok párhuzamosak és 90 fokban legyelen egymáshoz képest, így egy szabályos kockát kapunk .






Ezek után le kell vágni a kocka minden sarkát, ez a  művelet nehéz, itt lehet elrontani a  vágást, ha nem lesznek egyformák a  levágott részek akkor a csiszolás sok időt fog igénybe venni és a gömb kisebb lesz.

Az eredmény a vágás után:
                                                                                              
Én ezután lecsiszolom a kiálló kis sarkokat, ez gyorsan megy, 80-as gyémánt csiszoló korongot használok hozzá.

Elkészültünk a durva munkával, most következika  gömdforma kialakitása.
Ezt kétféle módon tehetjük meg:


Acél csiszoló fejet használunk csiszolóporral, ebben az esetben a forma kialakitása 2-3 órát is eltarthat!
                                     
                                                            A  másik lehetőség ha gyémánt koronafúróval dolgozunk, így a forma kialakitása csak 20 percig tart!

A csiszolás menete a következő:

  A fejet a gépre tesszük, bekapcsoljuk, a fordulatszám 600 körül legyen percenként. A nyers gömböt vizbe (és ha kell csiszolóporba)  mártjuk és óvatosan a forgó csészéhez nyomjuk, közben körbeforgatjuk a peremén. Ez elsőre nem hangzik jól, és amig a kő sarkos addig nem is könnyű feladat, a csészék éle elkezdi lecsiszolnia  kiálló részeket, amig ezek el nem kopnak addig  a kő nehezen forgatható, néha ki is ugrik a  kezünkől.

Nálam is voltak ilyen esetek de minden baleset nélkül haladt a munka tovább.

Ha csiszolóporral csiszolunk akkor 4-5 különböző méretű csészét kell használnunk, minnél finomabb port használunk majd annál kisebb csészéket teszünk a gépre.  Ha a koronafúrókkal dolgozunk 2db hasonló átmérőjű  de két különböző finomságú kell. 

Mindkét megoldás célravezető, a végeredmény ugyanaz, egy sima, lapoktól mentes de még karcos gömb.

A finomitás a porokkal történik, 400-800-1000-se porok kellenek hozzá.

Én épitettem egy kis gépet a finom csiszoláshot, ezen a  gépen 2db egyforma méretű acél csésze van, ezek egymáshoz képest szögben álnak és ellenkező irányba forognak. Ez a  gép segit a csiszolás egy fázisában, 400-as port használok vele, amig a következő gömböt formázom addig lefinomitja az előzőt.

Ilyen gép kapható a nemzetközi piacon, ezek lehetnek 2-3-4 fejjel szerelve és kapható hozzá gyémánt szemcsés csésze is, ilyenekben készülnek a nagy átmérőjű gömbök. Áruk 2-3000 dollár is lehet!

Amikor végeztünk a finomitó munkával következik a polirozás amihez filcel bélelt csészéket használok.Ezek a csészék akkor a méretűek, hogy a gömb belefér, egyik a gépen forog a másik a kezemben van egy fa nyél segitségével.  A csészékbe ecsettel vizzel kevert polírpor kerül aztán bele a gömb és foroghat a gép. A polirozás 10-20 perc alatt készül el, közben többször kell vizet és polir port is tenni  a csészékbe, a gömböt meg kell forgatni benne, hogy minden része egyenletesen fényesedjen.

A munka végén egy minden karctól mentes, tökéletes gömböt kapunk:

                        

Több fotó a gömbökről a  weblapomon található.
 
 

KICSIT MÁS.

Ha az ember már évek óta csiszol és egyre több tapasztalattal rendelkezik, egyre szebbek az elkészült csiszolatok és a gyüjtemény is már elég jelentős lassan minden csiszoló elgondolkozik, hogy lehetne ezzel egy kis bevételre is szert tenni, ha már kemény pénzeket áldozott a gépek, eszközök, nyersanyagok beszerzésére.

Manapság az interneten több olyan felületet találunk ahol értékesithetjük "termékeinket" és persze ne feledkezzünk meg az ásványbörzék nyüzsgő világáról sem.

Jómagam is lassan 8 éve járom az ország és Európa börzéit, mivel elég egyedi a magyarországi achátok szinvilága mindig sikerrel zárul egy-egy ilyen kis út, de mindig van valami amivel még sikeresebbé lehet tenni ezt a dolgot. Amig csak félbevágott és csiszolt achátokkat vittem el a börzére nem is volt gond,  kezdetben jól is fogytak a csiszolatok de ahogy a börzék világa is változik egyre több igény jelentkezik egyedi ékszerek után is. A köveimből készült cabochonok egyedisége nem volt kétséges, ezekből manapság sem csiszol más ilyen jellegű dolgokat, sokan megmaradnaka  dobcsiszolatoknál ami börze nyelven marokkövet takar, páran amorf medákolat készitenek.

Be ha már cabochon azt nem minden esetben elég csak kitenni az azstalra, nem mindenkinek van ideje és lehetősége és persze pénze sem, hogy keressen egy ötvöst aki sokszor a kő árának többszöröséért készit egy foglalatot, hogy az ékszer viselhető legyen.

A kulcsszó pedig a viselhető! 

A magyarországi vásárló nincs szerencsés helyzetben  ha az elészült kőhöz keres kész foglalatot, ez nehezen megoldható, részben azért mert nem nagyon gyártanak ilyesmit részben megt a magyar törvények nem teszik lehetővé a nemes anyagok mint az ezüst és arany magán célú árusítását.

Még ha egy cég gyártana is foglalatot azt hivatalos bevizsgálás és fémjelzés után tudná csak értékesiteni .

Az én esetemben szóba került az ezüstel való foglalás, amikor egy elkészült szabályos vagy amorf (freeform) csiszolathoz készitünk foglalatot. Ez elsőre bonyolult dolognak tünik de nem kivitelezhetetlen.

Léteznek olyan oktató kőnyvek amikből egy alap tudást meg tudunk szerezni és ha e mellé az interneten keresgélünk videók és irások után el tudjuk kezdeni  a munkát.


Mi kell hozzá?

Elsősorben ezüst drót és lap. Ezeket engedély nélkül tudunk vásárolni.

Szökségünk van pár fogóra a drótok megmunkálásához, sok esetben nem is kell forrasztással bajlódni, a drótozott ékszerek manapság elég divatosak.

Ha komolyabb foglalatokat akatunk késziteni amik óvják is az ásványt akkor mindenképp kell egy kis gázforrasztót vennünk, ezek nem tól drágák és 0.4-0.5mm es ezüst lapokat még lehet velük forasztani.Az a jó forrasztó amelyik 1100-1300 celziusz fokot tud produkálni, ilyet akár barkács boltban is tudunk venni, van ami külön gázpalackot igényel, van aminek a nyelében van egy kis tartály és ezt tudjuk feltölteni, én mindkettőt használom, a kicsi a  finomabb munkákhoz a nagyobb a nagy foglalatokhoz, gyűrűk átalakitásához.

Ezen kivül  kis kalapács, reszelők, csiszoló papirok egy samot lap darab (ami a hőszigeteláshez kell)   és lombfűrész is legyen a kezünk ügyében.
Kelleni fog még egy csiszológép, ez hasonlit egy asztali köszörűhöz, annyi kivétellel, hogy a  tengelyek vége egy kúpos menetben végződik, ide tudunk feltenni csiszoló és polirozó fejeket.

Ezüst és más fémek keméyn forrasztásánál egy olyan forrasztó anyagot fasználunk aminek olvadáspontja alacsonyabb  a forrasztott anyagénál, az ezüsthöz is kell vennünk ugynevezett horrasztó ezüstöt amiből több féle van, a külömbség a benne lévő anyagok arányában van. Pl. ezüst 45% olvadás pont 650 fok.

A forrasztáshoz kell még egy folyató szer is ami oxidmenteiti a felületeket, igy az olvadék könnyen et tud terülni a lemezek vagy drótok között. Ez általában  Borax vizzel elkeverve.


Most hogy minden kellék együtt van lássuk a  műveletet.

Készitsük elő a  követ, tokos foglalatot készitünk mivel egy opált foglalunk be, amitől sok ékszerés ma sem tudja , hogy csak igy lehet foglalni, a tok annyit jelent, hogy a kő oldalán és alján is teljes felületen ezüst takarás van.
Legtöbb esetben sajnos csak beteszik az opált egy villás foglalatba ami megfelel minden kemyényebb fazettágott drágakőnek de az opál egy rideg és érzékeny ásvány, amikor a villákat rányomjáka  kőre az sokszor el is reped és használat közben észrevétlenül ki is esik.
Tehát tokos foglalatot készitünk amihez elősször a kő oldalához készitjük el a  keretet. Ennek magassága  a kő csiszolt ivének pereméhez igazodik, elősször vágjunk kicsit szélesebb lemezt amik később pontos méretre reszelünk.

A lemez vastagsága 0.3-0.4mm legyem, feltéve ha a kő nem nagyobb 3cm nél. 
A kis lemez csíkot egy kicsit lemegitsük át lángal, így könyebben formálható lesz. Lapos és gömbölyitő fogókkal formáljuk a lemezt a kő alakjára ugy , hogy a kő beleférjen a belsejébe és ne szoruljon benne.

Ez után össze kell forrasztani a lemez végét amit előzőleg már levágtunk és azt is a kőhöz idomitottunk.

A forrasztás művelete:


Tegyük a kis lemezt olyan pozicióba , hogy annak vágott , összeérő végei felfelé áljanak, igy az olvadék nem fog lefolyni róla. A pozicionáláshoz használhatunk egy kis fém csispeszt ami nem túl erős szoritású, ellenkező esetben összenyomja a lemezt melegités közben.

Másik módszer ha a kis keret belsejébe teszünk egy rudat amit lesúlyozunk.  Viszont vigyázzunk! Minden idegen anyag rengeteg hőt von el az ezüsttől ami így nehezen melegszik fel annyira, hogy a forrasztó ezüst egybe olvadjon vele.

Én kis fém csipeszt használok. Ha a poziciót beállitottuk tegyünk egy kis borax oldatot ecsettel a lemez végeinek találkozására, úgy, hogy az mindkét oldalra is jusson, igy az olvadék erre is el fog terülni.

A forrasztó ezüstünk vagy lemez vagy vékony rúd formájában van, mindkettőből vágjunk apró darabokat, ezek  0.5-1mm körüli méretűek

Ezekből tegyünk egy darabot a boraxozott részre és kezdjük el melegiteni a keretnek ezt a részét, a lángot körbe körbe mozgatva, úgy, hogy a keret oldalát is érje.  Amint a fél kellően átmelegszik a forrasz anyag kis gömbé olvad majd hirtelen elterül eggyesitve a két részt. Ha kevés az anyag és nem takarja el a vágott felületet tegyünk még rá egy másik kis forraszanyagot is és olvasszuk azt is rá.

Ha a művelet sikeres akkor egy kis dombocska lesz a vágás helyén amit később egyenletesre fogunk reszelni.

Ez után jön a  foglalat alja amit ugyanabból a lemezből vágunk ki, sablonnak használjuk az elkészült keretet amit a  forrasztás után a kő hormájához újból beállitottunk, a lejobb megoldáha ha a követ a keretbe tesszük, ujraállitjuk és a keretet igy tesszük a  nyers lemezre amit egy vékony és hegyes tűvel körberajzolunk.

Ez után kivágjuk a rajzolt formát, érdemes egy fél miliméterrel nagyobbra vágni mint a vonal, ez segit majd a forrasztásnál.

Miután megvan a foglalat alja tegyük azt a samot lapra, reszeljük egyenesre a keret alját amit utánna kenjünk be borax oldattal és így tegyük rá a foglalat aljára.  Amennyiben sikerül úgy bekeni a keretet, hogy annak csak az éle legyen boraxos akkor a forrasz nem fog felfutni az oldalára, ez az elején nekem rendszeresen gondot okozott, a kő nehezen vagy nem is fért bele a foglalatba a benne lévő fölösleges ezüsttől.

Ha minden rendben ment akkor tegyünk a talp és a keret külső oldalára egy kis forrasztó ezüstöt és kezdjük el melegitenia  foglalatot, ezt is körbe körbe a keret mentén. A művelet kicsit több hőt igényel, fel  kell melegednie a samot lapnak is, hogy ne vesszen el annyi hő. Ha a foglalat nem túl kicsi én használok hozzá egy kis drót álványt, ami a levegőben tartja a foglalatot, így nem veszitek sok hőt.  A forrsztás ugyanúgy megy végbe mint a keretnél, elősször a forrasz olvad meg és utánna a keret mentén körbefut a talpon.

Ezután ha lehült a foglalat ( tegyük vizbe) elkezdhetjük körbereszelni a foglalatot, ehhez a nagyoláshoz használjunk nagyobb reszelőt a finom munkához pedig lapos tűreszelőt.

Amennyiben jól dolgoztunk a reszelés után nem fogunk látni külömbéset és hézagokat  a keret  és a talp között.
Próbáljuk bele a  követ, ha stimmel akkor már csak egy akasztó karikát kell felforrasztani a keretre, a pozicióját ugy határozzuk megy ahogy a követ szeretnénk a munka után látni.

A karikát egyszerűen meg tudjuk hajlitani  drótból, egyszerüen tekerjünk fel pár menetet a reszelő nyelére vagy egy másik vékony rúdra, keressünk olyan méreteket amilyen karikát szeretnénk használni, ez 2, 3, 4, 5mm lehet.

Ha feltekertünk néhány menetnyit a drótból vágjuk el a  drótot , a kapott eredmény egy kis rugóhoz fog hasonlitani.  A karikákat eddől fogjuk levágni, ezt tehetjük csipőfogóval de jobb ha a lomb fűrésszel egy egyenes mentén a kis rugót végigvágjuk.

Igy ahány menetet feltekertünk annyi karikát kapunk majd.

A karikát tegyük a foglalat mellé, boraxozzuk be azt a részt ahova forrasztani szeretnénk, a karikánál érdemes a vágott részt tenni a foglalathoz, így később nem kell azt külön összeforrasztani.

A találkozáshoz tegyünk egy kis forrsztóezüstöt és óvatosan melegitsük. ne lepődjünk meg  ha a karikánk elég mire a foglalat megmelegszik vagy felfekszik a keret oldalára, ez a művelet sok gyakorlatot igényel.
Ahogy mindenek elkészülünk mégegyszer reszeljük körbe a foglalatot, figyelemmel a karika körüli forrasztásokat is, ezt próbáljuk úgy megoldani, hogy a legesztétikusabb legyen.

Ezután következik a csiszolás és a polirozás. A csiszoláshoz 800-as vagy 1000-es finomságú vizes csiszolópapirt használjunk, amiből csíkoat vágunk, végtelenitünk és igy felrakjuk  a csiszológépre.   Én ehhez  egy kis szivacs korongot használok, ami kellően kemény, hogy ne szakadjon szét de elbirja a fordulatszámot.

Óvatosan csiszoljuk körbe a foglalatot, el kell tüntetni minden reszelőnyomot, egyenetlen felületel... Általában a 0.4mm es lemez ezt még elbirja.

Ha megvagyunka  csiszológép másik oldalára feltett filc korongra tegyünk polirozó waxot amit ötvös boltban tudunk venni és polirozzuk fényesra a foglalatot. Legyünk óvatosak, a foglalat akár 100 fokosra is fel tud melegedni!!

Utánna mossuk le a foglalatot fogkefével és szappannal, a szappan leoldja a polirwax maradványait, száradás után a foglalat tükör fényes lesz.

Ezután már csak bele kell ragasztani a követ, én erre a célra kétkomponensű myűgyantát használok,a pillanatragasztó nem megfelelő. Ha nem akarujk ragasztót használni, a foglalat élét rá tudjuk finoman hajlitani a kőre, ezt inkább keményebb köveknél használjuk mint  a kvarcok.

A foglalat élének kicsit nagyobbnak kell lennie mint a kő oldala, így azt rá lehet nyomkodni a kő ívére egy tompa fém rúddal. Elképzelhető, hogy ehhez kicsit el kell vékonyitani a foglalat élének felső részét, így az könyebben rásimul majd  a kőre.

Cabochon

Mi is a cabochon? A régi időkben India szerte csiszolták az ott talált zafirokat, ezek nagy része drágakő minőség volt de akkoriban még nem volt ismert a fazettázás, így a köveket ívesre csiszolták, kézzel hajtott korongokon. Többségük  a torlatokban talált kövekre hasonlitott de jól polirozottak voltak. Rengeteg ezüst ékszer készült ilyen kövekkel, ezeket a Maharadzsák vásárolták fel. Ebből a szabad kézzel formázott kövekből alakultak ki később az ovális, kör és szabad alakú (free form) csiszolási formák, ezek vékony lapokból készültek az egyik felük ívesre csiszolva a hátlap pedig sík volt. Igy a befoglalás is könyebb.

A mai techninkák már megengedik a professzionális cabochon készitést, sok cég gyárt speciális korongokat erre a célre ezek homorú élű gyémánt szerszámok. A csiszolók nagy része viszont 2-4cm széles 15cm átm. gyémánt szemcsés csiszolótárcsákat használnak, egy gépen 6 vagy 8db ilyen tárcsa kap helyet, a durva szemcséstől a polirozóig.

A kövek formázása a lap vágásával kezdődik de ha van lehetőségünk tudunk ilyen lapokat vásárolni. Ez után egy ovális vagy kör sablont használunk, ez lehet aluminium vagy műanyag lap, általában a szabványos ováliis és kör méreteket találjuk rajtuk, ez azért fontos mert vásárolhatunk erre a szabványra készült foglalatokat, így csak be kell tennia követ a foglalatba és használható az ékszer.
1. photo
2. photo
A lapra grafit ceruzával vagy egy kihegyezett aluminium rúddal megrajzoljuk a kivánt formát a kőre és egy vékony vágólappal kivágjuk a durva alakot. Ezután felragasztjuk a lapot egy fa vagy fém pálcára. Én fa pálcát használok, ez  8-12mm átm. és 10cm hosszú. A ragasztó lehet gyári "wax" amit lágn fölött melegitünk, ekkor megpuhul és jók is ragad, a kű mindenképp legyen száraz és tiszta,  ha a wax kihül keményen tartja a köveket. A célra megfele a fa ragasztó is, ezt bármelyik barkács áruházban meg tudjuk venni, igaz lasabban ragad, egy nap kell a fix kötésige de utánna  jól működik. A wax leoldása lángal történik, a faragasztóé egy pohár vizben.

                                                                                                                                  3. photo

Következő lépés a kő csiszolása, elősször az oválist csiszoljuk körbe, ellenőrizve  améretet és formát, ere is jó a sablonunk. Ha ez kész van akkor elkezdjük az ív csiszolását. Ez sok gyakorlatot és jó szerszámokat igényel.

Én erre a célra egy 80-as szemcsenagyaságú Diamond Pacific gyártmányú gyémánttárcsát használok.

Elősször a kő sarkát csiszolom le 45 fokos szögben körben és csak ezután kezdem az ív kiképzését. Ha a durva csiszolás megvan és az ív nagyjából kész van korongot váltok, ez ugyancsak Diamond Pacific de a gyémánt szemcsék gumi ágyban vannak és a csiszoló szalag szivacsra van felragasztva, Ez azért jó mert ha belenyomjuk a csiszolatot a csivacsba az felveszi a kő formáját és ez adja meg a tökéletes íveket. A kezdő korong finomsága 220, utánna 600 és 1200 következik. Én ezek után filc korongal polirozom tökéletesre  a  felületet.
                                                       4. photo

Síkcsiszolás--- Flat stones

Az első időkben csak sík lapokat csiszoltam az ásványokra, leginkább Magyarországon fellelhető achátokra.

A sík csiszolás egy viszonylag egyszerű munka ha az ember szépen el tudja vágni az ásványt ami azért nem mindig sikerül, pláne ha nincsenek professzionális eszközei.  Lássuk mi kell ehez: egy vizes vágógép ami egy gyémántszemcsés vágókorongot forgat nem túl nagy sebességgel, és ezt  vágó korongot mindig viz hűti. A viz nem csak a korongot védi hanem a csiszolatot is, az anyagok közti surlódás elég nagy hővel is jár, ha nem elég a viz a kő és a vágókorong is megég, tönkre megy.  Ha profi gépünk van akkor azon általában van egy kis befogó satu a kövek részére így az ilyen gépekkel elég szép vágási felületet tudunk csinálni.

Ha nincs ilyen gépünk marad a kézzel valő vágás, ebben az esetben mindkét kézzel megfogjuk a kiválasztott ásványt és igy nyomjuk a korongnak.  Ez a művelet nem életveszélyes, persze nem szabad másra koncentrálni közben, én 10 év alatt egy alkalommal sem vágtam el a kezem darabolás közben. Mindenképpen kell fülvédőt és védőszemüveget és pormaszkot használni és persze lehet használni gumikesztyűt is.

Vágás után (ami a legkönyebb és legizgalmasabb munka) jön a csiszolás. Ezt minden esetben több fokozatban csináljuk, első a nagyoló simitás csiszolószemcsével, gyémántszemcsés csiszolólapokkal vagy köszörűkorongokkal.

Második az előpolirozás, finomabb csiszolószemcsével és/vagy gyémántszemcsés korongokkal.

Végüla  polirozás. Ehez  polirport használunk amit vizzel keverve általában kemény filc larpa hurdunk fel és azon fényezük a felületet.


A műveletek száma lehet több, minden csiszolómás módszert használ, nálam az 5 lépcsős csiszolás vált be:

Vágás, 400-as csiszolópor vaslapon, 800-as csiszolópor kézzek, 800-as gumikötéső gyémánt szilolólap és a polirozás. Ezzela  módszerrel volt olyan hónap amikor 450db csiszolat készült el!


A vágáshoz és csiszoláshoz használt gépeimet mind  magam épitettem, nem hasonlitanak a gyári gépekhez de 10 év alatt  csak csapágyakat cseréltem bennük.

Az első

 

Elindult hát egy újabb blog. Hogy miről fog szólni? Ásványok, drágakövek, csiszolásuk, és az ehez kellő gépek, eszközök.

Ki vagyok én? Zsebe János, a 2000-es évben kezdtem el ásványokat csiszolni, a kezdetek kezdetén egy jó barátom segitett elindulni ezen a kicsit sem egyszerű de annál izgalmasabb úton. Azóta is sokat köszönhetek Ecsédi Istvánnak aki megosztotta velem tapasztalatait, akkori tudását amit 20 év alatt gyüjtött a csiszolás terén. Barátágunk azóta is fenn áll, sajnos mostanában keveset találkozunk, ennek fő oka, hogy most egy másik országban próbálgatom a szerencsémet.

A lassan eltelt 10 év alatt sok mindent sikerült elérni a csiszolás terén, ennek nagy részét önerőből, de mindig akadt  egy-egy új barát aki segitett. 

A blog első része kis visszatekintés lesz az eltelt évekre, amit később fel fog váltani a frissen készült csiszolatok és új technikák bemutatása.

Megpróbálok olyan dolgokat leirni amikről Magyarországon nem nagyon lehet hallani, bemutatni új szerszámokat és azok használatát, beszerzési lehetőségeiket.