2011. április 11., hétfő

Az első Aquamarinom

Aquamarin


Görög eredetű szó, jelentése a tenger szine, a legszebb databok tengerkékek. Ha nem ilyen szép követ találunk kis hevitéssel lehet a szinét manipulálni, a legtöbb kék aquamarin kezelt, ezt jobb esetben fel is tüntetik.

A mult hétvégén előkerült a fiókból 2db, még 2007 ben Münchenben a nagy börzén vásárolt aquamarin kristály, elvágtam őket, az egyik tiszta darabot ragasztottam fel csiszolásra.






A művelet a hagyományos, annyi kitérővel, hogy  a pavilon kialakitásához a 320-as gyémánt lapot is használatba vettem, mivel sok volt  a fölösleg, nem volt előre leformázva mint az előző kvarcok amiket igy sikerült vásárolni.

A pavilon megkapta a fő és rundisz fazettákat, a 320-as lap után 1200-as acél lap, majd az 1200-as Nu Bond lap és cerium oxid polirozáshoz. Az aquamarin is 7-es keménységű, viszont a fénytörési mutatója magasabb mint a kvarcoké, a csiszolásánál a kritikus szögre kell figyelni de a  kvarchoz méretezett csiszolási szögek használhatók hozzá.







A poliruzás gyorsan ment, a fehér cerium oxid nagyon gyorsan fényez és tükör fényes felületet hagy maga után.







Átragasztás után a korona következett, itt már a 600-as lapot használtam nagyoláshoz, nem kelett annyi anyagot lecsiszolni, az utómunkálat is könyebb a 600-as lap után, nem hagy olyan mély karcokat.


A corona is megkapta a fazettákat, gyorsan meg lehetett csiszolni a pici lapokt, maga a kő sem volt vagy, a kész darab egy 5mm-es hatszög lett.


Mikor elkészült a kő és kivettema  tisztitó léből , megtörölgettem, utánna láttam, hogy mekkora külömbség van egy kvarc és egy aquamarin között,  a fénytörési mutatója ugyan nem sokkal nagyobb, 1,56  a kvarcé 1,54  de már ez a kis külömbség is szembetűnő.
Sajnos a képek nem adják vissza amit élőben látok a kőben, eddig több ezer achátot és jópár ásványt lefotóztam , de  a drágakőfotózás az egyik legnehezebb dolog. Figyelni kell a lapok becsillanására, a fényvisszaverődés látthatóságára, a lapok, élek tisztaságára, makro fotózásnál ahol néha csak egy cemtiméterre van a lencse a kőtől minden kis szennyeződés, újlenyomat meglátszika  felületeken. Ki kell kisérletezni a kellő megvilágitást is a jó eredmény eléréséhez.


2011. április 1., péntek

Legutóbbi csiszolat

Egy Ametiszt

A napokban volt egy kis időm és újra a csiszológép közelébe kerültem, gyorsan felragasztottam egy ametisztet a pálcára. A csiszolás végén mikor kivettema  tisztító folyadékból láttam meg  akő szinét, az eddigi legszebb árnyalatú ametisztem, sajnos  aképek nem adják vissza a szint teljes valójában, ez a második digitális gépem ami nem szereti a lila szineket.


Kerestem hozzá egy megfelelő diagramot és nekiláttam a csiszoláshoz.

A módszer az eddig bevált 1200-as acél lapon formára  csiszolás, utána az 1200-as Nu Bond speciális kötésű lap  ami már előpolírozza a lapokat,  ezután már csak a polírozás marad.


A polírozáshoz Cérium Oxiddal bevont vékony film lapot használok, maga a film egy erősebb neylon anyag, hasonlít a nyers fotófilmhez tulajdonságait nézve. Elég erős ahhoz, hogy ne szakadjon el de még hajlékony is.  A lapon lévő rózsaszín Cérium egy kicsit gyenge a szépen polírozott felületekhez, dolgozik ugyan, de nem ad elég fényt ezért  polírozás közben fehér színű Cérium Oxidot teszek a lapra, ez sokkal gyorsabban fényez és  erősebb fényt is ad a fazettáknak.


Először a kő élét ( övét) csiszoltam, ez adja meg a kő méretét is, utána a pavilont csináltam  meg, ahány csiszoló annyi szokás, van aki a koronával kezdi és van aki a pavilonnal, én is ebbe a  csoportba tartozom. A csiszolás szempontjából mindegy, az átragasztás könnyebb szerintem, ha egy kúpos felületet ragasztunk egy homorú pálcára, így az egymásba csúszó formák megadják a helyes irányt.


A pavilon fő lapjai  43 fokos szögben vannak megcsiszolva, ez átlagosan használható a kvarc változatokhoz, ettől lefelé 41,5 fok a legkisebb szög ami a kvarcokhoz még használható, ez a kritikus szög. Ez alatt a fény már nem verődik vissza a lapokról, hanem áthalad azokon. A mellék lapok 40 fokosak.

Fölfelé még lehet a szögeket variálni, lehet akár 45 fok is de ha túl magas értéket állitunk be az már ugyancsak kedvezőtlenül hat a kőre.


Átragasztás után a korona következett, lépcsős csiszolást kapott, ezt használják többnyire a smaragdokhoz is, a lapok csiszolása és fényezése nagyon gyorsan ment mivel kis méretekről van szó. 

A tábla, ami a legnagyobb fazetta  a kövön a végére maradt, csiszolása és polírozása már közel sem olyan gyors, mint a kis lapoké, de a fehér Cérium itt is sokat segített.


A kő végleges mérete 9,5x7,7mm , karátban nem mértem le, a mérlegem nem hajlandó működni, kb. 2- 2,5  karát lehet  a méret szerint.



Ha szeretnéd ezt a követ írj egy E-mailt  a hungarianachat@gmail.com cimre.






2011. január 30., vasárnap

FAZETTÁZÁS

Lassan eljött az idő, hogy egy új korszakot nyissak az életemben és a csiszolásban.

Az elmúlt két évben nagyon sokat dolgoztam egy fazettázó gép elkészítésén, ugye Magyarországon ilyen géphez sem egyszerű hozzájutni, nem is dolgozik ilyen gépen sok ember, talán 10-15 emberről beszélhetünk. A gépek szinte mindegyike külföldről származik, áruk elég borsos.

Az eltelt több mint 10 év alatt több gépet terveztem és építettem meg, 90%-uk ma is dolgozik, de voltak prototípusok és csak kipróbált és szétszedett gépeim is.

A fazettázás gondolata 3 éve fészkelte bele magát az agyamba, már nem tudom mi volt a pontos ok amiért ezen kezdtem el gondolkozni, talán az egyre többször szemem elé kerülő drágakövek, ékszerek vagy új emberek megismerése.

Az internet is nagy segítség és ötletadó, szinte az összes létező géptípust megnéztem és ezek alapján terveztem meg az én gépemet, aminek alkatrészeit egy barátom számítógép vezérelt marógépen legyártott, a többit különböző lakatos műhelyek készítették el a rajzaim alapján.

Az első fazettázó fej valamikor 2009 tavaszán készült el  de ez még csak a gép lelke volt, a többi hozzá való eszközt és alkatrészt a nyár folyamán szedtem össze és a nyár végére elkészült a komplett gép és a másik 4db fazattázó fej. Miért +4? Ha egyet  készíttetek el akkor is ugyanannyi tervező és programozó munka van vele mint ha 5db készül, és a lakatos műhelyek is jobban szeretik ha sorozatban gyárthatnak valamit mint egyesével, és persze az eladás ötlete is vezérelt, ha a prototípus beválik a többi darabot el lehet adni, akkor már volt egy-két ember akit érdekelt volna ilyen gép.

A nyár végén elkezdtem csiszolni, akkor még mit sem tudva a fazettázás szabályairól, kritikus szögekről, ásványok tulajdonságairól, végülis az alapok lerakásáról volt szó. Az első darabok között volt kvarc, rutilkvarc, üveg, ametiszt, füstkvarc.

Már az elején szembesültem néhány eddig nem tapasztalt problémával, ami a sík vagy gömb csiszolásnál sosem jelentkezett. A fő nehézségek közé tartozott pl. a tökéletes polírozás. Mivel 99%-ban átlátszó ásványokat csiszolunk, minden kis karc szembetűnik, amik mondjuk egy sötétebb és átlátszatlan darabon nem mutatkoznak meg.
Próbálkoztam plexi lapon polírozni, de nálam nem működött, filc lapon, de ez sem vált be, a vékony bőr lap működött, de minden élt lenyalt, így a csiszolatok nem mutattak valami jól.

Próbáltam a csiszoló ismerőseimtől tanácsokat kérni, de mint sok minden más ez is hétpecsétes titok.

Az ősszel elköltöztünk kis országunkból, kipróbálva szerencséket máshol is.
A gépem fő elemei eljöttek velem de mire újra össze tudtam rakni a berendezést egy év eltelt, volt közben mit csinálni de egyre jobban hiányzott már a munka vele.

Az eltelt időben viszont sokat foglalkoztam a csiszolás elméleti dolgaival, rengeteg külföldi oldalt elolvastam, fórumokat böngésztem és megértettem mit jelentenek a különböző adatok egy-egy csiszolási diagramon.

Ezzel a tudással teljesen más szemmel nézek a kövekre, ha látok egy távol keleten tömegével csiszolt darabot tudom, h mik a hibáik, mire nem figyelnek oda a csiszolók. Az ilyen műhelyek nem a kőhöz való legtöbb fényt visszaverő csiszolási szögeket veszik alapul hanem, hogy az adott kőből a lehető legnagyobbat tudják kihozni.

Sajnos ez „megöli” a követ, a kő sokszor „vak” a fény visszaverődés nélkül áthalad rajta mint egy üveglapon.



Mi alapján csiszolunk:

Minden ásványnak megvan a hozzá tartozó fénytörés mutató, ez mérhető adat, de az interneten vagy a témába vágó könyvekben elérhető.
Ezekhez a törésmutatókhoz még hozzávesszük a kő kritikus szögértékét, ami azt jelenti, ha ennél a szögnél kisebb szögben csiszoljuk meg a követ, akkor a fény nem tükröződik vissza.


Ehhez a törésmutatóhoz kell beállítani a csiszolás szögeit, ha rosszul választjuk meg ezeket a szögeket a végeredmény nem lesz jó.

Manapság be tudunk szerezni kész diagramokat, amik mindent adatot, megadnak ahhoz, hogy egy ásványt meg tudjuk csiszolni, csak ki kell választani az ásvány típusát, kvarc vagy épp topáz, megnézzük a törésmutatót, 1,540 vagy 1,610, kiválasztjuk a kő formáját, ovális, kör vagy épp csepp és már kezdhetjük is a munkát.


Első lépésben felragasztjuk a követ az úgynevezett „pálcára” ami acél, alumínium vagy réz lehet. Ez a pálca megy bele a csiszoló fejbe. A ragasztáshoz használhatunk hőre lágyuló speciális „wax”-ot , pillanat ragasztót vagy műgyantát, a döntés a mi kezünkben van. Legtöbb esetben wax –ot használunk, könnyű használni és bármikor meg lehet puhítani, ha épp nem sikerült pontosan a ragasztás. A pillanatragasztó jól jön, ha hőre érzékeny ásvánnyal dolgozunk, mint pl. az opál vagy az apatit.

Tehát miután rögzítettük a pálcát a csiszoló fejbe a gép tengelyére feltesszük a nagyoló csiszoló lapot, én 320-as szemcsenagyságot használok erre a célra, ez még viszonylag gyorsan csiszol és nem hagy nagy karcokat a felületen.






Beállítjuk a kezdő szöget t a fejen, ez 90 fok, a fej párhuzamos a csiszoló koronggal, így adjuk meg a kő formáját. Ugyancsak beállítjuk a fej magasságát úgy, hogy a kő érintse a csiszoló lapot. Felemeljük a követ a lapról, bekapcsoljuk a motort, megnyitjuk a hűtővizet és a lapra engedjük a csiszolatot. A lapon nem egy helyen csiszolunk, a követ oda-vissza mozgatjuk a lapon, ahogy a fej elfordul az „oszlop”-on.

Csiszolás közben a finomállítóval egyre lentebb engedjük a követ addig, míg a kívánt méretet el nem érjük. Ekkor az osztókeréken annyit forgatunk amennyi a következő laphoz kell, ez az adat is rajta van a csiszoló diagramon.


Egymás után megcsiszolunk minden oldalt, ezek száma lehet 3, 4, 5 de akár 96 is.







Következő lépésben ez első szögértéket állítjuk be a fejen a diagram utasításai szerint. Ugyancsak a laphoz állítjuk a fej magasságát, motor bekapcsol és  elkezdünk csiszolni.






Mire minden lapot megcsiszolunk egy sokszögű kúpot kapunk, amik egy pontban végződnek.







Ilyenkor kicseréljük a csiszoló lapot , nálam az 1200-as finomságú következik, de előtte használhatunk 600-as is, mindig hagyva elég anyagot a következő korongnak, mindegyik lecsiszol egy kicsit  a kőből, ezért ha a 600-assal pontosan becsiszolunk minden lapot az 1200-as már túl fogja csiszolni a lapokat!

Sóval, az 1200-as lappal érdemes pontosra csiszolni a lapokat, ilyenkor a lapok sarkai pontban találkoznak nem pedig vonalban. A következő lépés az előpolírozás, erre is több lehetőségünk van, 3000-es gyémántlap, speciális kötésű gyémántlap, gyémántpaszta különböző fém vagy kompozit lapokon.

Nekem egy speciális kötésű lapom van, amin az 1200-as szemcse úgy csiszol mint egy 3000-es sima kötésű lap.







Ha ezzel is megvagyunk, jöhet a polírozás. Persze erre is létezik több lehetőség, hagyományos polírozó por valamilyen lapon (plexi, cink, ón-ólom ötvözet…) gyémántpaszta hasonló lapokon, speciális laminált műanyag lapok, amikben benne van a polírozó por.

Ez után át kell ragasztani a csiszolatot egy másik pálcára, hogy a másik oldalt is meg tudjuk csiszolni, ehhez átragasztó sablont használunk, ami mindkét pálcát megtartja, úgy, hogy azok egy tengely körül forognak.

Az átragasztás utána csiszolás menete ugyanaz, mint a fent leírtaké.


Ha minden lapot felpolíroztunk a waxot megmelegítve egy csipesszel óvatosan levesszük a követ a pálcáról és denaturált szeszbe tesszük, ez ugyanis oldja a kövön maradt waxot. Kicsit ázni hagyjuk, addig letakarítjuk a gépet, a korongokat megtöröljük, soka ne rakjuk el vizesen,  hajlamosak berozsdásodni!

A wax leázása után a követ papír törlővel szárazra töröljük és már csodálhatjuk is az elkészült darabot!
Minden művelet alkalmával egyre finomabb felületet kapunk, ha jól és jó eszközökkel dolgozunk a végén egy ragyogó csiszolatunk lesz!


A formázás alakalmával kalibráljuk a kő méretét is, manapság szabvány méretek szerint kaphatunk különböző foglalatokat, így nem kell ékszerészhez vinni a darabunkat ha épp be akarjuk foglalni és kedveskedni vele valamelyik szerettünknek.


2010. október 22., péntek

Marokkő készités

Sok ember szereti a marokköveket, van aki kézben morzsolgatja, van aki zsebben hordja , sokak kulcstartóján lóg  egy-egy felragasztott darab.

Hogy is készülnek ezek az apró szépen csiszolt de mégis formátlan kövek?

Két gazdaságos csiszolási módszert használunk,  egyik a forgó dob a másika  vibrációs dob.

Forggó dob:



A gép használata egyszerű, a dobot le tudjuk venni a gépről amiben 2 párhuzamos tengely található, az egyik tengelyt kis villanymotor hajtja, ez  a tengely forgatja a dobot lassan körbe körbe.

A dob teteje leszerelhető egy csavar segitségével, igy a belsejébe könnyen bele tudjuk tenni a csiszolni való ásványokat. Kell bele vizet és csiszolóport is tennünk, a kövek nem fogják egymást lekoptatni belátható időn belül, errea célra kell a  csiszolópor.

Ha jó eredményt szeretnénk ezzel a  géppel elérni akkor mindenképp le kell formázni az ásványokat csiszolás előtt, e nélkül hónapokig mehet a  gép eredmény nélkül.

Ez a kis gép inkább ékszernek való kövek készitésére alkalmas, nagyobb méretű és nagy menyiségű követ nem tudunk benne késziteni. Ilyen célra  nagy dobokat használnak , egy egy ilyen nagy dob akár 50-100 kiló követ is be tud fogadni,  vegyes méretben, igy lehet gazdaságoasan üzemeltetni a gyártást.

A csiszolás során 3-5 különböző finomságú csiszolóport  kell használnunk , minnél finomabba  csiszolópor annál rövidebb ideig kell vele csiszolni.

A polirozás   viszont ugyancsak sok időt igényel.

A kis  , házi használatú gépből készül egy illetve 2 dobbal szerelt kivitel, ha sokat akarunk csiszolni akkor 4 dobbra van szükségünk, igy hetente kaponk kész darabokat.



A második géptipus a vibrációs csiszoló:


Ez a  géptipus sokkal agreszivabban csiszol, a gép motorján lévő excentrikusan felszerelt  fémrúd által keltett vibráció rázza a köveket, amik ennek a  vibrációnak köszönhetően a dobban körbe forognak és a dob oldalvonala mentén is vándorolnak, közben egymáshoz verődve a csiszolópor segitségével koptatják egymást.

A dobba 3-5kg ásvány fér egyszere, ez alapjában véve 4x-5x több mint a forgó dobcsiszoló kapacitása.

Ehhez mérten csiszolóporból is több kell, ami hamarabb is kopik, mig a forgó dobban hetente cserélünk port ebben a gépben naponta kell, viszont ez a   gép nem igényli az előformázást, elég ha a törött darabokat beletesszük, vegyes méretben, a fél cm-estől a 3-4cm es méretig.

A csiszolás és polirozás általában 2 hetet vesz igénybe ( kvarc esetén), ezt azt jelenti, hogy egy géppel 2 hetente  3-4kg marokkövet tudunk késziteni.

















2010. október 15., péntek

GÖMB CSISZOLÁS

Egy újabb érdekes dolog, nem a megszokott síkok, egy szabályos gömb!

Az ásványbörzéken szinte minden második árusnál látunk gömböket, golyókat, ez két kölönböző dolog, a gömb egy szabályos test míg a golyó  nem szabályos, felülete hullámos is lehet.

Én gömböt csiszolok, az eljárás nem is enged meg mást. Sok országban ahol a gépek munkáját még emberek végzik készülnek a golyók, Pl. Marokkóban lehet ilyet látni a márvány bányák környékén ahol szinte minden mértani formát kézzel készitenek.

Kis országunkban néhányan vagyunk csak akik belevágtak ebbe a csiszolási formába, úgy ahogy a többi csizolási formához, ehhez is speciális dolgokra van szükségünk.

Mik is ezek?   Vágógép amin egy vastagabb korong van, én 230mm átm. és 2,2mm vastag korongot használok erre a célra, a korongnak sokszor 10cm.nél nagyobb követ is el kell vágnia, itt nem jó ha a korong elhajlik.  A vágó gépen kell lennie egy vezető sínnek ami segit párhuzamos  oldalakat vágni, ez a  gömb csiszolás egyik titka, a pontos vágás.

 Meg kell határozni, hogy mekkora méretű gönböt szeretnénk csiszolni, ahhoz kell méretezni a  csiszoló szerszámokat. Ezek a  szerszámok hengeres testek amik kölömböző méretűek, egy-egy gömb mérethez 3-6 ilyen szerszám kell. Kell hozájuk egy olan csiszoló gép aminek a  tengelye függőlegesen áll, erre tesszük fel  a  csiszoló szerszámokat "csészéket".

Szükségünk van Silicium Carbid csiszolóporokra, 3-4 különböző  finomság a minimum és kell polirozó por is.

Vágás:

Elősször válasszuk ki a megfelelő nyersanyagot, ennek a  mérete akár többszöröse is lehet a  kész gömbnek, sok a hulladék a vágás után de ha ékszereket is csiszolunk akkor erre a célra félre tudjuk tenni a leeső darabokat.

Én 4cm átm. gömbök csiszolására rendezkedtem be, ehhez nem kell nagy nyersanyag és csiszolni is egyszerűbb.





                                                                                                                                                                                   Szóval egy 4cm-es gömbhöz egy 4,2cm-es kockára van szükségünk.Vágjunk egy kezdő lapot a nyers darabból, úgy, hogy a lappal párhuzamosan a kő másik felén még legyen  elég anyag.





Ezután a lappal párhuzamos vágás következik aztuán a többi lap vágása, figyelve, hogy  a lapok párhuzamosak és 90 fokban legyelen egymáshoz képest, így egy szabályos kockát kapunk .






Ezek után le kell vágni a kocka minden sarkát, ez a  művelet nehéz, itt lehet elrontani a  vágást, ha nem lesznek egyformák a  levágott részek akkor a csiszolás sok időt fog igénybe venni és a gömb kisebb lesz.

Az eredmény a vágás után:
                                                                                              
Én ezután lecsiszolom a kiálló kis sarkokat, ez gyorsan megy, 80-as gyémánt csiszoló korongot használok hozzá.

Elkészültünk a durva munkával, most következika  gömdforma kialakitása.
Ezt kétféle módon tehetjük meg:


Acél csiszoló fejet használunk csiszolóporral, ebben az esetben a forma kialakitása 2-3 órát is eltarthat!
                                     
                                                            A  másik lehetőség ha gyémánt koronafúróval dolgozunk, így a forma kialakitása csak 20 percig tart!

A csiszolás menete a következő:

  A fejet a gépre tesszük, bekapcsoljuk, a fordulatszám 600 körül legyen percenként. A nyers gömböt vizbe (és ha kell csiszolóporba)  mártjuk és óvatosan a forgó csészéhez nyomjuk, közben körbeforgatjuk a peremén. Ez elsőre nem hangzik jól, és amig a kő sarkos addig nem is könnyű feladat, a csészék éle elkezdi lecsiszolnia  kiálló részeket, amig ezek el nem kopnak addig  a kő nehezen forgatható, néha ki is ugrik a  kezünkől.

Nálam is voltak ilyen esetek de minden baleset nélkül haladt a munka tovább.

Ha csiszolóporral csiszolunk akkor 4-5 különböző méretű csészét kell használnunk, minnél finomabb port használunk majd annál kisebb csészéket teszünk a gépre.  Ha a koronafúrókkal dolgozunk 2db hasonló átmérőjű  de két különböző finomságú kell. 

Mindkét megoldás célravezető, a végeredmény ugyanaz, egy sima, lapoktól mentes de még karcos gömb.

A finomitás a porokkal történik, 400-800-1000-se porok kellenek hozzá.

Én épitettem egy kis gépet a finom csiszoláshot, ezen a  gépen 2db egyforma méretű acél csésze van, ezek egymáshoz képest szögben álnak és ellenkező irányba forognak. Ez a  gép segit a csiszolás egy fázisában, 400-as port használok vele, amig a következő gömböt formázom addig lefinomitja az előzőt.

Ilyen gép kapható a nemzetközi piacon, ezek lehetnek 2-3-4 fejjel szerelve és kapható hozzá gyémánt szemcsés csésze is, ilyenekben készülnek a nagy átmérőjű gömbök. Áruk 2-3000 dollár is lehet!

Amikor végeztünk a finomitó munkával következik a polirozás amihez filcel bélelt csészéket használok.Ezek a csészék akkor a méretűek, hogy a gömb belefér, egyik a gépen forog a másik a kezemben van egy fa nyél segitségével.  A csészékbe ecsettel vizzel kevert polírpor kerül aztán bele a gömb és foroghat a gép. A polirozás 10-20 perc alatt készül el, közben többször kell vizet és polir port is tenni  a csészékbe, a gömböt meg kell forgatni benne, hogy minden része egyenletesen fényesedjen.

A munka végén egy minden karctól mentes, tökéletes gömböt kapunk:

                        

Több fotó a gömbökről a  weblapomon található.
 
 

KICSIT MÁS.

Ha az ember már évek óta csiszol és egyre több tapasztalattal rendelkezik, egyre szebbek az elkészült csiszolatok és a gyüjtemény is már elég jelentős lassan minden csiszoló elgondolkozik, hogy lehetne ezzel egy kis bevételre is szert tenni, ha már kemény pénzeket áldozott a gépek, eszközök, nyersanyagok beszerzésére.

Manapság az interneten több olyan felületet találunk ahol értékesithetjük "termékeinket" és persze ne feledkezzünk meg az ásványbörzék nyüzsgő világáról sem.

Jómagam is lassan 8 éve járom az ország és Európa börzéit, mivel elég egyedi a magyarországi achátok szinvilága mindig sikerrel zárul egy-egy ilyen kis út, de mindig van valami amivel még sikeresebbé lehet tenni ezt a dolgot. Amig csak félbevágott és csiszolt achátokkat vittem el a börzére nem is volt gond,  kezdetben jól is fogytak a csiszolatok de ahogy a börzék világa is változik egyre több igény jelentkezik egyedi ékszerek után is. A köveimből készült cabochonok egyedisége nem volt kétséges, ezekből manapság sem csiszol más ilyen jellegű dolgokat, sokan megmaradnaka  dobcsiszolatoknál ami börze nyelven marokkövet takar, páran amorf medákolat készitenek.

Be ha már cabochon azt nem minden esetben elég csak kitenni az azstalra, nem mindenkinek van ideje és lehetősége és persze pénze sem, hogy keressen egy ötvöst aki sokszor a kő árának többszöröséért készit egy foglalatot, hogy az ékszer viselhető legyen.

A kulcsszó pedig a viselhető! 

A magyarországi vásárló nincs szerencsés helyzetben  ha az elészült kőhöz keres kész foglalatot, ez nehezen megoldható, részben azért mert nem nagyon gyártanak ilyesmit részben megt a magyar törvények nem teszik lehetővé a nemes anyagok mint az ezüst és arany magán célú árusítását.

Még ha egy cég gyártana is foglalatot azt hivatalos bevizsgálás és fémjelzés után tudná csak értékesiteni .

Az én esetemben szóba került az ezüstel való foglalás, amikor egy elkészült szabályos vagy amorf (freeform) csiszolathoz készitünk foglalatot. Ez elsőre bonyolult dolognak tünik de nem kivitelezhetetlen.

Léteznek olyan oktató kőnyvek amikből egy alap tudást meg tudunk szerezni és ha e mellé az interneten keresgélünk videók és irások után el tudjuk kezdeni  a munkát.


Mi kell hozzá?

Elsősorben ezüst drót és lap. Ezeket engedély nélkül tudunk vásárolni.

Szökségünk van pár fogóra a drótok megmunkálásához, sok esetben nem is kell forrasztással bajlódni, a drótozott ékszerek manapság elég divatosak.

Ha komolyabb foglalatokat akatunk késziteni amik óvják is az ásványt akkor mindenképp kell egy kis gázforrasztót vennünk, ezek nem tól drágák és 0.4-0.5mm es ezüst lapokat még lehet velük forasztani.Az a jó forrasztó amelyik 1100-1300 celziusz fokot tud produkálni, ilyet akár barkács boltban is tudunk venni, van ami külön gázpalackot igényel, van aminek a nyelében van egy kis tartály és ezt tudjuk feltölteni, én mindkettőt használom, a kicsi a  finomabb munkákhoz a nagyobb a nagy foglalatokhoz, gyűrűk átalakitásához.

Ezen kivül  kis kalapács, reszelők, csiszoló papirok egy samot lap darab (ami a hőszigeteláshez kell)   és lombfűrész is legyen a kezünk ügyében.
Kelleni fog még egy csiszológép, ez hasonlit egy asztali köszörűhöz, annyi kivétellel, hogy a  tengelyek vége egy kúpos menetben végződik, ide tudunk feltenni csiszoló és polirozó fejeket.

Ezüst és más fémek keméyn forrasztásánál egy olyan forrasztó anyagot fasználunk aminek olvadáspontja alacsonyabb  a forrasztott anyagénál, az ezüsthöz is kell vennünk ugynevezett horrasztó ezüstöt amiből több féle van, a külömbség a benne lévő anyagok arányában van. Pl. ezüst 45% olvadás pont 650 fok.

A forrasztáshoz kell még egy folyató szer is ami oxidmenteiti a felületeket, igy az olvadék könnyen et tud terülni a lemezek vagy drótok között. Ez általában  Borax vizzel elkeverve.


Most hogy minden kellék együtt van lássuk a  műveletet.

Készitsük elő a  követ, tokos foglalatot készitünk mivel egy opált foglalunk be, amitől sok ékszerés ma sem tudja , hogy csak igy lehet foglalni, a tok annyit jelent, hogy a kő oldalán és alján is teljes felületen ezüst takarás van.
Legtöbb esetben sajnos csak beteszik az opált egy villás foglalatba ami megfelel minden kemyényebb fazettágott drágakőnek de az opál egy rideg és érzékeny ásvány, amikor a villákat rányomjáka  kőre az sokszor el is reped és használat közben észrevétlenül ki is esik.
Tehát tokos foglalatot készitünk amihez elősször a kő oldalához készitjük el a  keretet. Ennek magassága  a kő csiszolt ivének pereméhez igazodik, elősször vágjunk kicsit szélesebb lemezt amik később pontos méretre reszelünk.

A lemez vastagsága 0.3-0.4mm legyem, feltéve ha a kő nem nagyobb 3cm nél. 
A kis lemez csíkot egy kicsit lemegitsük át lángal, így könyebben formálható lesz. Lapos és gömbölyitő fogókkal formáljuk a lemezt a kő alakjára ugy , hogy a kő beleférjen a belsejébe és ne szoruljon benne.

Ez után össze kell forrasztani a lemez végét amit előzőleg már levágtunk és azt is a kőhöz idomitottunk.

A forrasztás művelete:


Tegyük a kis lemezt olyan pozicióba , hogy annak vágott , összeérő végei felfelé áljanak, igy az olvadék nem fog lefolyni róla. A pozicionáláshoz használhatunk egy kis fém csispeszt ami nem túl erős szoritású, ellenkező esetben összenyomja a lemezt melegités közben.

Másik módszer ha a kis keret belsejébe teszünk egy rudat amit lesúlyozunk.  Viszont vigyázzunk! Minden idegen anyag rengeteg hőt von el az ezüsttől ami így nehezen melegszik fel annyira, hogy a forrasztó ezüst egybe olvadjon vele.

Én kis fém csipeszt használok. Ha a poziciót beállitottuk tegyünk egy kis borax oldatot ecsettel a lemez végeinek találkozására, úgy, hogy az mindkét oldalra is jusson, igy az olvadék erre is el fog terülni.

A forrasztó ezüstünk vagy lemez vagy vékony rúd formájában van, mindkettőből vágjunk apró darabokat, ezek  0.5-1mm körüli méretűek

Ezekből tegyünk egy darabot a boraxozott részre és kezdjük el melegiteni a keretnek ezt a részét, a lángot körbe körbe mozgatva, úgy, hogy a keret oldalát is érje.  Amint a fél kellően átmelegszik a forrasz anyag kis gömbé olvad majd hirtelen elterül eggyesitve a két részt. Ha kevés az anyag és nem takarja el a vágott felületet tegyünk még rá egy másik kis forraszanyagot is és olvasszuk azt is rá.

Ha a művelet sikeres akkor egy kis dombocska lesz a vágás helyén amit később egyenletesre fogunk reszelni.

Ez után jön a  foglalat alja amit ugyanabból a lemezből vágunk ki, sablonnak használjuk az elkészült keretet amit a  forrasztás után a kő hormájához újból beállitottunk, a lejobb megoldáha ha a követ a keretbe tesszük, ujraállitjuk és a keretet igy tesszük a  nyers lemezre amit egy vékony és hegyes tűvel körberajzolunk.

Ez után kivágjuk a rajzolt formát, érdemes egy fél miliméterrel nagyobbra vágni mint a vonal, ez segit majd a forrasztásnál.

Miután megvan a foglalat alja tegyük azt a samot lapra, reszeljük egyenesre a keret alját amit utánna kenjünk be borax oldattal és így tegyük rá a foglalat aljára.  Amennyiben sikerül úgy bekeni a keretet, hogy annak csak az éle legyen boraxos akkor a forrasz nem fog felfutni az oldalára, ez az elején nekem rendszeresen gondot okozott, a kő nehezen vagy nem is fért bele a foglalatba a benne lévő fölösleges ezüsttől.

Ha minden rendben ment akkor tegyünk a talp és a keret külső oldalára egy kis forrasztó ezüstöt és kezdjük el melegitenia  foglalatot, ezt is körbe körbe a keret mentén. A művelet kicsit több hőt igényel, fel  kell melegednie a samot lapnak is, hogy ne vesszen el annyi hő. Ha a foglalat nem túl kicsi én használok hozzá egy kis drót álványt, ami a levegőben tartja a foglalatot, így nem veszitek sok hőt.  A forrsztás ugyanúgy megy végbe mint a keretnél, elősször a forrasz olvad meg és utánna a keret mentén körbefut a talpon.

Ezután ha lehült a foglalat ( tegyük vizbe) elkezdhetjük körbereszelni a foglalatot, ehhez a nagyoláshoz használjunk nagyobb reszelőt a finom munkához pedig lapos tűreszelőt.

Amennyiben jól dolgoztunk a reszelés után nem fogunk látni külömbéset és hézagokat  a keret  és a talp között.
Próbáljuk bele a  követ, ha stimmel akkor már csak egy akasztó karikát kell felforrasztani a keretre, a pozicióját ugy határozzuk megy ahogy a követ szeretnénk a munka után látni.

A karikát egyszerűen meg tudjuk hajlitani  drótból, egyszerüen tekerjünk fel pár menetet a reszelő nyelére vagy egy másik vékony rúdra, keressünk olyan méreteket amilyen karikát szeretnénk használni, ez 2, 3, 4, 5mm lehet.

Ha feltekertünk néhány menetnyit a drótból vágjuk el a  drótot , a kapott eredmény egy kis rugóhoz fog hasonlitani.  A karikákat eddől fogjuk levágni, ezt tehetjük csipőfogóval de jobb ha a lomb fűrésszel egy egyenes mentén a kis rugót végigvágjuk.

Igy ahány menetet feltekertünk annyi karikát kapunk majd.

A karikát tegyük a foglalat mellé, boraxozzuk be azt a részt ahova forrasztani szeretnénk, a karikánál érdemes a vágott részt tenni a foglalathoz, így később nem kell azt külön összeforrasztani.

A találkozáshoz tegyünk egy kis forrsztóezüstöt és óvatosan melegitsük. ne lepődjünk meg  ha a karikánk elég mire a foglalat megmelegszik vagy felfekszik a keret oldalára, ez a művelet sok gyakorlatot igényel.
Ahogy mindenek elkészülünk mégegyszer reszeljük körbe a foglalatot, figyelemmel a karika körüli forrasztásokat is, ezt próbáljuk úgy megoldani, hogy a legesztétikusabb legyen.

Ezután következik a csiszolás és a polirozás. A csiszoláshoz 800-as vagy 1000-es finomságú vizes csiszolópapirt használjunk, amiből csíkoat vágunk, végtelenitünk és igy felrakjuk  a csiszológépre.   Én ehhez  egy kis szivacs korongot használok, ami kellően kemény, hogy ne szakadjon szét de elbirja a fordulatszámot.

Óvatosan csiszoljuk körbe a foglalatot, el kell tüntetni minden reszelőnyomot, egyenetlen felületel... Általában a 0.4mm es lemez ezt még elbirja.

Ha megvagyunka  csiszológép másik oldalára feltett filc korongra tegyünk polirozó waxot amit ötvös boltban tudunk venni és polirozzuk fényesra a foglalatot. Legyünk óvatosak, a foglalat akár 100 fokosra is fel tud melegedni!!

Utánna mossuk le a foglalatot fogkefével és szappannal, a szappan leoldja a polirwax maradványait, száradás után a foglalat tükör fényes lesz.

Ezután már csak bele kell ragasztani a követ, én erre a célra kétkomponensű myűgyantát használok,a pillanatragasztó nem megfelelő. Ha nem akarujk ragasztót használni, a foglalat élét rá tudjuk finoman hajlitani a kőre, ezt inkább keményebb köveknél használjuk mint  a kvarcok.

A foglalat élének kicsit nagyobbnak kell lennie mint a kő oldala, így azt rá lehet nyomkodni a kő ívére egy tompa fém rúddal. Elképzelhető, hogy ehhez kicsit el kell vékonyitani a foglalat élének felső részét, így az könyebben rásimul majd  a kőre.

Cabochon

Mi is a cabochon? A régi időkben India szerte csiszolták az ott talált zafirokat, ezek nagy része drágakő minőség volt de akkoriban még nem volt ismert a fazettázás, így a köveket ívesre csiszolták, kézzel hajtott korongokon. Többségük  a torlatokban talált kövekre hasonlitott de jól polirozottak voltak. Rengeteg ezüst ékszer készült ilyen kövekkel, ezeket a Maharadzsák vásárolták fel. Ebből a szabad kézzel formázott kövekből alakultak ki később az ovális, kör és szabad alakú (free form) csiszolási formák, ezek vékony lapokból készültek az egyik felük ívesre csiszolva a hátlap pedig sík volt. Igy a befoglalás is könyebb.

A mai techninkák már megengedik a professzionális cabochon készitést, sok cég gyárt speciális korongokat erre a célre ezek homorú élű gyémánt szerszámok. A csiszolók nagy része viszont 2-4cm széles 15cm átm. gyémánt szemcsés csiszolótárcsákat használnak, egy gépen 6 vagy 8db ilyen tárcsa kap helyet, a durva szemcséstől a polirozóig.

A kövek formázása a lap vágásával kezdődik de ha van lehetőségünk tudunk ilyen lapokat vásárolni. Ez után egy ovális vagy kör sablont használunk, ez lehet aluminium vagy műanyag lap, általában a szabványos ováliis és kör méreteket találjuk rajtuk, ez azért fontos mert vásárolhatunk erre a szabványra készült foglalatokat, így csak be kell tennia követ a foglalatba és használható az ékszer.
1. photo
2. photo
A lapra grafit ceruzával vagy egy kihegyezett aluminium rúddal megrajzoljuk a kivánt formát a kőre és egy vékony vágólappal kivágjuk a durva alakot. Ezután felragasztjuk a lapot egy fa vagy fém pálcára. Én fa pálcát használok, ez  8-12mm átm. és 10cm hosszú. A ragasztó lehet gyári "wax" amit lágn fölött melegitünk, ekkor megpuhul és jók is ragad, a kű mindenképp legyen száraz és tiszta,  ha a wax kihül keményen tartja a köveket. A célra megfele a fa ragasztó is, ezt bármelyik barkács áruházban meg tudjuk venni, igaz lasabban ragad, egy nap kell a fix kötésige de utánna  jól működik. A wax leoldása lángal történik, a faragasztóé egy pohár vizben.

                                                                                                                                  3. photo

Következő lépés a kő csiszolása, elősször az oválist csiszoljuk körbe, ellenőrizve  améretet és formát, ere is jó a sablonunk. Ha ez kész van akkor elkezdjük az ív csiszolását. Ez sok gyakorlatot és jó szerszámokat igényel.

Én erre a célra egy 80-as szemcsenagyaságú Diamond Pacific gyártmányú gyémánttárcsát használok.

Elősször a kő sarkát csiszolom le 45 fokos szögben körben és csak ezután kezdem az ív kiképzését. Ha a durva csiszolás megvan és az ív nagyjából kész van korongot váltok, ez ugyancsak Diamond Pacific de a gyémánt szemcsék gumi ágyban vannak és a csiszoló szalag szivacsra van felragasztva, Ez azért jó mert ha belenyomjuk a csiszolatot a csivacsba az felveszi a kő formáját és ez adja meg a tökéletes íveket. A kezdő korong finomsága 220, utánna 600 és 1200 következik. Én ezek után filc korongal polirozom tökéletesre  a  felületet.
                                                       4. photo